Elkezdődött hát a vadászat. Egy ciklus lezárult, és azzal egy új indult el. A saját galaxisunkat felszabadítottuk. Felszabadítottuk, nemcsak a Császár elnyomása alól, hanem a galaxist járó, és azt elpusztítani vágyó csapdába esett lénytől is. Volt különbség Graghonth és a Császár között.
A Császár nem akarta elpusztítani a Galaxist. Csupán uralni akarta. Viszont mivel hazugságra építette a hatalmát, így önmagától is összeomlott volna. Kérdés csak az, hogy mi maradt volna belőle, ha mi magunk nem gyorsítjuk fel az összeomlás folyamatát. A hazugság amire épített az volt, hogy ő maga legyőzhetetlen. Azok a társai akik elkezdték ezt terjeszteni róla, a végén már maguk is elhitték. Elhitték, ahogy maga a Császár is. Nem is ezzel volt a baj. A baj az volt, hogy valójában nem hazugság volt. Tényleg legyőzhetetlenek vagyunk mindannyian, vele együtt. Ő ezt viszont nem akarta elhinni, mert akkor nem tekinthette volna magát többnek a körülötte élőktől. Így azt kezdték terjeszteni, hogy mindenki elpusztítható.
Ezt is elhitték ők maguk is. Na ezek után kellett azt a hazugságot terjeszteni, hogy a Császár legyőzhetetlen. Ez utóbbi volt az igazság, de már hazugságként kezelték. Olyan mértékben bonyolódott bele a hazugságokba, hogy valójában saját magának hazudott. Az igazságot hazugságként, a hazugságot igazságként kezelte a végére. Csak idő kérdése volt, és összeomlik az egész rendszere. Viszont addig még nagyon sok felesleges szenvedést tudott volna okozni a Galaxisban. Megállítottuk őt. Ott volt még Graghonth.
Graghonth nem uralkodni akart a Galaxis felett. Ő egy másik hazugságban élt. Azt gondolta, hogy őt akarja elpusztítani a galaxis. Egy alap tévedésben élt. Elhitte, hogy elpusztulhat. Ezek után egy réges-régi harcból merítve a gondolatait, elhitette magával, hogy a harc ott a jelenben folyik. Ezt olyan mértékig vitte, hogy a múlt egy pillanatát azonosította a jelen pillanatával. Ezt folyamatosan fenntartva, sikerült megállítania saját maga számára az időt. Sajnos egy rossz pillanatot választott erre, így folyamatos harcban élt. Ráadásul az egész létező világot választotta ellenségéül.
Nem uralni akarta a világot, hanem elpusztítani, hogy neki magának nyugta lehessen. Egyik hazugságot építette a másikra ő maga is. Viszont veszélyesebb játékot játszott. Amíg a Császár, ha végig is viszi a tervét, egy létező világot hagyott volna maga mögött, aminek újra rendbe kellett volna jönnie, addig Graghonth elpusztította volna a világot, ami nem jött volna helyre soha többé. Ez utóbbit meg kellett, hogy állítsuk. Mindenképpen.
A galaxis felszabadult. Egy ciklus lezárult. Viszont egy újabb ciklus kezdődött. Ugyanis a végső harc során kiderült, hogy a többi galaxisban is van legalább egy Graghonthhoz hasonló lény, akik sorban egyesével azzal a céllal éltek, hogy elpusztítsák a világot. Csak idő kérdése volt, hogy a nagy gonddal és sok küzdelem árán kiharcolt szabadság újra veszélybe kerüljön. Tennünk kellett valamit, ráadásul úgy, hogy a többiek ne érezzenek ebből semmit. Lettek volna, akik visszaéltek volna a valós veszéllyel. Volt azért mindenhol kisebb-nagyobb mértékben rossz indulatú lény. Ők példaképként tekintettek volna a Graghonth típusú lényekre. Ezt nem engedhettük meg.
Ezért vadászni indultunk. Távol az otthonuktól vadásztunk, azért, hogy a szabadság fennmaradjon.
A vadászat elkezdődött!
Sultan Wise
Földi időszámítás szerint
2017 eleje